Kevés lelkesedés, sok szakértelem, és kinyújtott kéz Magyarország felé – összeállt az új német kormány

Kulcsrakész az új német kormány, így az Európai Unió legnépesebb, gazdaságilag legerősebb országa jó fél év után kikecmereghet a vezetetlenségből, melybe az Olaf Scholz vezette szociáldemokrata-zöld-liberális koalíció tavaly novemberi bukása sodorta. A leendő kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Friedrich Merz ma ajánlotta pártja elnökségének támogatásra a koalíciós megállapodást, holnap Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) taggyűlése is szavaz róla, a Bundestag pedig jövő kedden választja majd várhatóan kancellárrá Merzet. Németország leendő vezetője egyúttal bejelentette a CDU-s miniszterek névsorát is.

Nem így akartunk kormányozni, de muszáj

Merz az elmúlt hetekben a koalíciós megállapodást övező – részben egyébként a CDU-ból származó – szkepticizmusra reflektálva jelezte: „máig nincs eufória” a megállapodás kapcsán, a CDU-nak és az SPD-nek pedig kifejezetten nem állt szándékában közösen kormányozni.

Elmondta ugyanakkor: „nem is az eufória ideje van”, hiszen „körülöttük inognak az oszlopok, melyekben az elmúlt években-évtizedekben magától értetődően bíztak”.

A kereszténydemokrata politikus hosszan sorolta Németország problémáit: „A demokráciánkba vetett bizalom oly mértékben sérült, mint országunk háború utáni történetében még soha.” A német gazdaság folyamatosan veszít nemzetközi versenyképességéből, Európát kívülről fenyegeti egy „imperialista, autoriter módon viselt háború”, míg belülről „szorongó és elbizonytalanodott, akár radikalizálódott polgárok”, s a transzatlanti szövetség is biceg. Ebben a környezetben Merz azt ígérte: „munkakoalíciót alkotnak”, tudván, hogy „kötelességük sikeresnek lenni”, sikeresnek „országuk demokratikus közepének érvényesülésében”. Merz ezzel arra reflektált, hogy a választások óta a német középpártok eleve sem túl erős népszerűsége annyit zuhant, hogy

Ukrajna harca a mi harcunk is?

Merz ezt követően lefektette kormányzásának programmatikus sarokköveit is. Beszámolt három alapelvéről, mely az ukrajnai háború kapcsán vezérli majd ténykedését: elsősorban

Másodrészt Ukrajna segítése az európaiak és az amerikaiak közös ügye, s bár „nem vagyunk hadviselő fél és nem is kívánunk azzá válni”, azért „nem vagyunk sem közönyös harmadik felek, sem közvetítők”, s nem férhet kétség ahhoz, hogy melyik oldalon áll Németország, „mégpedig minden kételyt kizáróan a megtámadott ország oldalán”. Harmadrészt pedig Ukrajna támogatásával összeférhetetlen a „diktátumszerű béke és a katonailag teremtett tények előtti meghajlás”, kiváltképp akkor, ha Ukrajna ezt maga nem akarja. Merz ígéri: dolgozni fog azért, hogy ezt „amerikai partnereik is velük együtt így lássák”. Elmondta azt is, hogy az amerikaiak kérései, melyek az európai önvédelmi képesség erősítésére vonatkoznak, jogosak.

A migrációról a leendő kancellár úgy fogalmazott: Németország évtizedek óta bevándorlóország, és az is marad. „Ezen nem változtat az sem, hogy most irányt váltunk”. Jelezte: az, hogy a német önkormányzatok teherbírása kimerült és az illegális bevándorlás – az AfD erősítése révén – „masszívan veszélyezteti a demokráciájukat”, arra kényszeríti a leendő kormányt, hogy további korrektúrákat hajtson végre a bevándorláspolitikában, ennek érdekében harcolták ki maguknak a belügyminisztériumot. Közölte: több illegális bevándorlót fognak visszafordítani Németország határainál, a – Németországban igen sok illegális migránst érintő – kiegészítő védelemben részesülők többé nem élhetnek a családegyesítés jogával,

lebontják a migránsokat Németországba vonzó pull-faktorokat, és vége lesz annak is, hogy egy bevándorló Németországban három év alatt állampolgárságot kaphat.

Ajánlat Trumpnak: nulla vám

A Magyarországot gazdaságaink összefonódása révén kiemelten érintő német gazdaságpolitikáról elmondta: a mai problémákhoz – Németország két éve recesszióban van, és a vezető kutatóintézetek idénre is csak stagnálást jeleznek előre – nem csak Scholz kormánya járult hozzá, ám ők súlyosbították a helyzetet „ideologikusan irányított gazdaságpolitikával”, valamint azzal, hogy 

„Ez megváltozik” – közölte Merz.

A leendő kancellár utalt arra is, hogy Európa gazdasági versenyképességének ügyében Németország „többé nem a fékezőházban fog ücsörögni”, nem fogadja el többé, hogy a német miniszterek a versenyképességnövelő európai programok megvalósulását az EU-tanácsi ülések hónapokon, akár éveken átívelő bojkottjával akadályozzák, és a „German vote”, a kulcsfontosságú ügyekben való német tartózkodás korának is vége.

Merz megüzente: nem szeretne nyílt kereskedelmi háborút sem az Amerikai Egyesült Államokkal, sem Kínával, Donald Trump amerikai elnöknek pedig azt fogja javasolni, hogy minden áru esetében

hogy ez ne okozzon költséges és hosszú bürokratikus eljárásokat a vállalatoknak. Emellett adóleírást, társaságiadó- és jövedelemadó-csökkentést is ígért.

Elmondta azt is: a jövőben teremtésvédelem lesz az eddigi zöldpolitika helyett, és „nem fognak felemelt mutatóujjal körberohanni a világban, s megmagyarázni a glóbusz minden országának, hogy miként kellene környezet- és külpolitikát csinálniuk”, ki fognak lépni a moralizálásból.

Miniszterlista: a CDU-főnökök sehol

Bár az elmúlt napokban – a német politikában bevett szivárogtatási gyakorlatnak megfelelően – már köröztek a német sajtóban a véglegeshez igen hasonlító miniszterlisták, Merz hétfői bejelentése mégis meglepetést okozott. Ennek oka, hogy

Ez azért lehet, mert vagy nem hisznek annyira a CDU legfontosabb arcai a koalíciós megállapodásban, hogy a nevüket adják hozzá, vagy Merz maga döntött úgy, hogy politikai kormányzás helyett a szakemberekre épít.

A szabály alól egy kivétel van: a kancellári hivatalt vezető miniszter, Németország Gulyás Gergelye Thorsten Frei CDU-frakcióigazgató, Merz egyik legszorosabb szövetségese, egyben kőkemény migrációellenes politikus lesz. A gazdasági miniszter neve ugyanakkor aligha cseng majd ismerősen bárkinek: míg az elmúlt ciklusokban Robert Habeck mostani zöld kancellárjelölt, Peter Altmaier, Angela Merkel legszorosabb politikai szövetségese, vagy épp Sigmar Gabriel szociáldemokrata pártelnök személyében csúcspolitikusok vitték a gazdasági portfóliót,

Az elmúlt két hétben attól volt hangos a német sajtó, hogy Carsten Linnemann CDU-pártfőtitkár, Merz Frei melletti másik legfontosabb embere nagy nyilvánosság előtt maga mondta el, hogy nem kíván a szociáldemokraták által megnyirbált hatáskörű gazdasági minisztériumba váltani; korábban heteken át egyértelműen őt tartották esélyesnek. Reiche mellett egy másik vezérigazgató, Karsten Wildberger is a kormány tagja lesz –

A külügyminiszter hatvan esztendő után ugyanakkor ismét CDU-s lesz, így ebben a négy évben nem kell számítanunk a kancellári és a külügyminiszteri külpolitika közötti különbség német hagyományára. Arra viszont nagyonis, hogy az Emmanuel Macronnal és Donald Tuskkal triumvirátusban Európát vezetni készülő Merz Merkelhez és Scholzhoz hasonlóan a kancellári hivatalba telepíti majd a német külpolitikát. A minisztérium egyébként egy kevésbé ismert német politikus, Johann Wadephul külpolitikáért felelős CDU-s frakcióvezető-helyettes kezében landol, aki emellett tavaly óta a NATO Parlamenti Közgyűlésének alelnöke. Április közepén Wadephul arról nyilatkozott: javítani akar a magyar-német kapcsolatokon,

Fontos CDU-s döntés még, hogy a kulturális és médiaügyi államminiszter pozíciójára ezúttal kőkonzervatív médiavezetőt jelöltek: Wolfram Weimert, a Welt és a Focus korábbi főszerkesztőjét és a Cicero alapítóját. A Cicero talán a fősodorhoz tartozó német lapok közül a legbarátibb Magyarországgal szemben, Orbán Viktor miniszterelnök 2022 októberében nagy sikerű élő interjút adott nekik.

A CDU visszafogott politikai profilja ugyanakkor testvérpártjukra, a bajor Keresztényszociális Unióra nem lesz érvényes:

igaz, politikai renoméját némiképpen beárnyékolja, hogy az utolsóelőtti Merkel-kormányban, 2013 és 2017 között bepróbálkozott a csak külföldi autósokra kivetett szelektív útdíjjal, melyet aztán elkaszált a német alkotmánybíróság.

Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP